Ócskapiac / vásárlás; egy cikk és egy kép

http://nol.hu/belfold/20090530-kacatok_kozott_laviroznak
http://nol.hu/kepmento_117___a_bot_

Piac - Konstablerwache

Ez a piac, amit fotóztam csütörtökön és szombaton a Konstablerwachénél van, ami a belváros egyik központja. A divatboltokkal, büfékkel és turistákkal teli sétáló utca, a Zeil egyik végén. Olyan, mintha nálunk a Vörösmarty téren lenne a zöldségpiac. Mikor először megláttam, nem akartam elhinni, hogy itt tényleg, igazi, itt élő emberek vásárolnak, nem csak a turisták. Pedig így van, és a hihetetlen műszer és dekorációs apparátussal ellátott árusok is szinte mind termelők a közeli tanyákról és kertészetekből. Nagy kocsikkal jönnek ide hajnalban, és ugyan ezeken a kocsikon pakolnak is ki. Az áruk nem olcsóbbak, mint az áruházakban, ha csak nem nagyon fonnyadtak és hibásak, de a vevők nem is ezért jönnek ide. Itt ugyanis olyan dolgokat kaphatnak, amit az áruházban soha. Nem láttam még talán soha ennyiféle zöld salátát egymás mellett, na meg az ökológiai gazdaságok bio csodái… Minden hihetetlenül szép és friss, és nem csak a zöldségek, de a péksütemények, sajtok, tejtermékek, stb… Lehet kapni házi lekvárral készült gyümölcsjoghurtot, amit a termelő egy nagy üvegben a vásárló szeme láttára kever ki, virágcsokrot, viaszbaglyot, mindent, ami csak kellhet. Nem csak nyers élelmiszerek vannak itt, legalább annyi pultnál árulnak borokat, sört, sült kolbászt, gulash levest, és helyi specialitásokat is. Az ittlévők közül sokan csak ebédelni, iszogatni és időt tölteni jöttek ki a piacra. Legtöbben biciklivel jönnek, még az idősebbek is. Van aki csak teletömi a csomagtartót, és már megy is tovább, de a legtöbben hosszú ideig elnézelődnek, gondosan válogatva vásárolgatnak.

Képek a Frankfurti piacról

magyarázatot fűzök még hozzá később...

Levelezés - ócskapiac - használtruha

Szia Klári!

Szerintem ez tök jó, csak az a baj, hogy ezer év, amíg elkészül, meg lehet, hogy aki megkapja, annak nem is lesz kedve fotókat feltenni, és legjobb esetben is csak 1 tulajdonosváltásig juthatunk el.
Lehet, hogy meg kellene próbálni az ismerőseink között olyat keresni, aki kapott ruhát valakitől, vagy akinek adtunk tovább ruhát, vagy akitől kapott ruhát valamelyikünk. Nekem azt hiszem van ilyen ismerősöm, meg kellene kérdezni, hogy nem lehet-e ezek közül valamit tovább követni. Vagy ott vannak még anyukám, vagy nagymamám fiatalkori ruhái, stb. Vagy valami turkálóban, piacon, ilyen helyen meg lehetne kérdezni, nem tudják-e kitől vannak a ruhák, vagy valaki ilyet megkeresni. Vicces lenne egyszer eljutni a bolttól a kukáig...

Ugyanezt lehetne más tárgyakkal is, talán még könnyebb is követni, mint ruhákkal.
Lehetne fotókkal (vagy festményekkel), meg leírásokkal, meg az eredeti darabokkal bemutatni az egészet. Meg esetleg azoknak a történeteivel akik hordták/használták, az alatt, amíg náluk volt.


üdv.

Márti

2009/5/20 klara petra szabo
- Hide quoted text -

Szia Márta!



Valamiért nem tudok kommentet csatolni a blogodhoz, ezért e-mailt írtam inkább.


Az ócskapiacos ötletedből kiindulva eszembe jutott egy régebbi tervem, amit most egy kicsit tovább gondoltam. Szerintem elég közel áll a te elképzelésedhez. Szóval gondolkozhatunk rajta együtt :)



Engem is mindig foglalkoztatott a használt ruhák története, előélete. Általában turkálókban veszem a ruháimat és mindig szerettem volna tudni, hogy előttem ki viselte az adott ruhadarabot.



Az elképzelésem a következő. Kiválasztok egy, vagy több ruhát ami számomra kedves, de már meguntam. Lefotózom, vagy lefestem magamat különböző élethelyzetekben, miközben az adott ruhadarabot viselem. Például bevásárolok egy piros pólóban, vagy teát főzök benne, szóval teljesen hétköznapi szituációkat képzeltem el, akár egy fiktív történetet elmesélve. Utána létrehoznék egy blogot és egy címkét varrnék a ruhába a blog elérhetőségével, ahová feltölteném ezeket a képeket. Később elcserélném ezt a ruhát a cotcot bazáron, vagy a piacon egy másik darabra. A blogon szerepelne egy rövid leírás, ahol arra bíztatnám a ruhám új tulajdonosát, hogy ő is töltsön fel képeket magáról, illetve ha megunta, ajándékozza tovább.

Így válna interaktívvá az egész folyamat.



Hirtelen ennyi, van még mit csiszolni rajta, de kiindulási pontnak szerintem jó.

Mit gondolsz?



Üdv:

Klári

Még egy gondolat

Felmerült bennem a leveleiteket olvasva, hogy érdekes munka lehetne egy ilyen kiállításon a koncepció és a művek kialakulási folyamatának dokumentálása is. Gondolattérképek készítése, ezeknek alakulásának követése, bemutatása, a levelek, kommentek összegyűjtése, a térképen elhelyezése, kiállítása. Mindez lehetne egy nagy rajz, vagy valami félig-meddig interaktív videó. Ilyesmit is szívesen csinálnék, esetleg Zsófival együtt, aki felvetette a gondolattérkép ötletét.

Országimázs

Csak egy, inkább technikai jellegű ötlet egy országimázs videóhoz, részben az Amélie-re való utalás kapcsán is:
Mi lenne, ha úgy épülne fel a videó, hogy különböző embereket, kvázi szereplőket követne a kamera, akik különböző helyekre kalauzolnának minket. Mindenféle korosztályból, csoportból, ilyesmi. Mindig úgy érne véget és kezdődne a jelenet, hogy a szereplőnk egy nyilvános, forgalmas, zsúfolt térbe menne, ahol a kamera elvesztené őt szem elől, és valaki mást kezdene követni a tömegből. Esetleg nem csak a szereplőt, hanem azt is lehetne váltani, akinek a kezében van a kamera, vagy még a kamerát is, így érdekes lehetne a különböző képminőségek egymás mellett megjelenése is.

Szabó Klára Petrának

Nekem nagyon tetszett a blogod, és teljesen érthető is, ha ez már egy zárt egység. Ettől függetlenül szívesen dolgoznék veled egy új projekten is, vagy próbálnék kapcsolódni ahhoz, amit eddig csináltál. Az előbbi divattal kapcsolatos megjegyzések mellett a használtcikk, mint olyan jutott még eszembe a képeidről. Sokan voltak, akik kaptak valakitől valamit (nem világos, hogy használtan-e, vagy akik ilyet vásároltak) ez is kapcsolódna az ócskapiac témához, meg amire még gondoltam, hogy érdekes lenne ilyen használt, vagy sokszorosan használt tárgyaknak a történetét valahogy lekövetni, vagy ezeknek a, gondolom Európa szerte különböző piacokon áruló embereknek. Hol szerzik be a dolgokat, merre járnak, mit hova visznek, ilyesmi.

Piac

Átnéztem a Hunyadi térrel kapcsolatos linkeket, és tényleg, bár erre eredetileg inkább az ittenieknek való beszámoló kiállítással kapcsolatban gondoltam, nem lenne érdektelen valami összehasonlítás szerűség. Ha valaki itt próbál élni kicsit, akkor rögtön feltűnő, hogy mennyire más itt az, hogy mit lehet kapni, mi mibe kerül, hogyan válogatnak az emberek, hogyan vásárolnak, mit árulnak. Különösen érdekes ez a piacon, sőt az ócskapiacon, ami itt is, otthon is elég jellegzetes. A divat szempontjából viszont inkább vicces, mert ugyan azok a nagy cégek ugyan azokat a ruhákat árulják, ugyan olyan boltokban, ugyan annyiért…
Persze ezekkel a dolgokkal az a gond, hogy nagyon nehéz megtalálni a megfelelő formát nekik, mert általános felmérés úgyse lehet belőlük, és az meg csak akkor derül ki, ha készen vannak a képek, hogy több lenne-e szimpla piaci fotózgatásnál.

Reklám

Szóval kaptam egy ilyen reklámot mostanában, és az jutott erről eszembe most is, ami már sokszor, hogy itt vagyunk a válság közepén, és semmire sincs már, meg úszunk az adósságban, de nem baj, mert felveszünk hitelt, és akkor lehet még új TV. Mindegy, ez most csak eszembe jutott vásárlás témában. Szóval ez a hihetetlen sodrása az egésznek az ami ijesztő. Ugyan így valahogy van a divattal is szerintem.

Sziasztok!

Attól függetlenül, vagy avval együtt amilyen ötlettel pályáztam, én szívesen beszállnék valami országimázzsal kapcsolatos ötletelésbe, megbeszélésbe, ha tényleg látjátok ebben egy közös projekt lehetőségét. Mondjuk, lehet, hogy én is inkább skype-on, vagy blogon keresztül, mert Frankfurtban vagyok Július 1-ig egy ösztöndíjjal. Leszek otthon május 22 és 26 között, ebben az időben 22 este és 25 délelőtt kivételével bármikor tudnék menni találkozóra is.
Szabó Klára Petrával is szívesen dolgoznék együtt valamin, ha sikerül egyeztetnünk...
Láttam én is, hogy Tökmagkrúék levettek mindent az oldalukról, csak már addigra elküldtem a levelet. Sajnálom, reméltem, hogy csak ideiglenes, amíg meg nem írták miért.

üdv.
Márti

Akkor ezt, meg az előző levél rám vonatkozó részét feltenném a blogomra...


2009/5/17 Tibor Várnagy
sziasztok,

előbb beszéltem Nikolettel telefonon, ő is fog nektek írni, alább az én megjegyzéseim:

Márti, gyors reflexióim szövegköziek:

Czene Márta írta:

Szabó Péter levelén fellelkesülve én is megírnám, hogy mik azok a munkák, amikhez talán köze van az enyémnek is. Vagy, szerintem közöttünk is elképzelhető lenne valami együtt gondolkodás, vagy a munkáknak továbbfejlesztése egy közös irányban.

http://artstyle.blog.hu/
http://tokmagkru.blogspot.com/
Ez a két dolog áll szerintem a legközelebb ahhoz, amin én is gondolkodtam. Érdekes, szerintem azon keresztül bemutatni a mai magyar helyzetet, hogy az emberek mit és hogyan "fogyasztanak." (Különösen furcsa az, hogy egyszerre, és nyilván azonos okokból van válság és túlfogyasztás is.) Szóval ki mit vesz, hol vesz, hogyan, és mit dob el...

tokmagkruék - úgy látom - levették az anyagukat, de egyébként én úgy emléxem, h ők kurátorok, s a kortárs művészeti belterj kukáit kívánták elemezni, ami nemhogy országos, v nemzetközi dimenzióban nem érdekes, de még fővárosi viszonylatban sem - ld. http://www.nol.hu/archivum/archiv-507854

http://www.photoblog.com/farkasroland/
Farkas Rolandnak "A művész tulajdona" című munkájával érzek kapcsolatot, a műkereskedelemről szóló fotók miatt. Amiatt, hogy a műkereskedelem már mennyire önálló üzletág, és mennyire eltávolodott már a művész személyétől. Mi eladó és mi nem, mi marad végül a művész tulajdona?

sztem a nyugati- és a hazai műkereskedelmi szcéna közt igen komoly különbség van. ezt persze figyelmen kívűl lehet hagyni, de akkor az általánosságoknak olyan szintjére jutunk, ahol vmi naon eredeti, eddig sosem hallott állítást kellene megfogalmaznunk, h ne maradjunk közhelyesek

http://www.youtube.com/watch?v=lOTBag9CcY8
Lendvai Ádámra azért hivatkoznék, mert az is egyfajta országimázs, amit az előbbi projektek bemutatnak. Na meg az országimázs is egyfajta magunk eladása, reklám, ilyesmi kategóriába tartozik szerintem.

a zországimázs olyan téma, ami nekem alapjáratban tetszik, de ezt is érdemes lenne átbeszélnünk. Ezzel kapcsolatban tleg értelmét látnám, h összeüljünk azokkal, akiket ez érdekel, miközben Krisztián és Csaba javaslata, h üljünk össze a jövő héten értekezni - h úgy mondjam -, nem dobott föl. Utálok értekezletekre járni, mert az én tapasztalataim szerint az értekezletek csak arra jók, h a főnök elmondja a magáét. Márpedig Nikolett és én azért javasoltuk nektek ezt a kiállításelőkészítési formát, h amennyire lehet - s ez rajtatok múlik -, a magunk kurátori szerepét/befolyását csökkentsük: amennyiben éltek vele, akkor mi mindössze kurátor-moderátorai, -konzultánsai leszünk a kiállításotoknak, s nem pedig olyasfajta kurátorok, akik előírják nektek, mit kell csinálnotok. Ezért szorgalmazzuk, h mindenek előtt egymással kezdjetek kommunikálni.

Pályázat a 2009-es Stúdiós kiállításra

cím: Vásárlás (fotósorozat)

Ezekkel a fotókkal szeretnék a kiállításra pályázni. Szerintem a pályázati kiírás alapján leginkább a "magyar valóságra reflektáló művek" kategóriába tartoznak. A képek a vásárlás különböző formáit, helyeit ábrázolják Budapesten. Egy fotósorozat részei, amit a kiállításig még folytatnék néhány képpel. Az első fotó egy DM üzlet előtt a körúton készült, a második a Tesco-ban, a harmadik ugyanitt Karácsonykor, a negyedik pedig a Falk Miksa utcában, műtárgyvásárlást ábrázol.
Szeretnék még elmenni egy piacra, egy plázába, esetleg IKEA-ba, vagy más lakberendezési boltba, ócskapiacra, és más műkereskedelemmel foglalkozó helyre is, kortárs galériába, vagy aukcióra.