Új blog

Már működik az új közös blogunk Szabó Klára Petrával, az addtovabb.freeblog.hu, ott vannak a bejegyzések a kiállítással kapcsolatban. A piacos fotózást később folytatom, egy másik blogon.

Itthon nem olyan egyszerű...

Voltam fotózni a Bosnyák téri piacon, és szó szerint elzavartak. Aztán el is magyarázták, hogy nálunk a piacokon csak hivatalos engedéllyel lehet fényképezni, amit írásban kérvényeznem kell a Fővárosi Önkormányzat Csarnok és Piac Igazgatóságától, és majd megkapom, valamikor... Meg kell mondanom mikor megyek és mire kellenek a képek, aztán eldöntik, hogy lehet-e. Úgyhogy erre még egy kicsit várni kell, mert azóta nem volt piac, pár napot gondolom számolnom kell az átfutásra, szerdán meg elutazom.
Csak előzetesként pár kép, még mielőtt elküldtek volna:

Az ócskapiacról

Az ócskapiacon eladni dolgokat nem is okoz akkora nehézséget, mint az ember gondolná egy ilyen agyonszervezett és adminisztrált országban. Mindössze egy papírt kell kitölteni a nevével, címével, telefonjával (hogy értesíthessék, ha valami változás lenne - nahát milyen figyelmes!) és kifizetni a helypénzt. Ezen kívül semmi más nem számít, bárki jöhet, bármit hozhat. Az árusok nagyrészt Németország különböző részeiről érkeznek, az árú pedig, a piacért felelős, rendőrséghez tartozó iroda szerint onnan van, hogy ha valakinek felnő a gyereke, vagy ha az idősek meghalnak, akkor el akarják adni a tárgyaikat. Nem tudom, hogy ez csak nekem tűnik-e eléggé naiv leegyszerűsítésnek, ha a fényképeket nézem, de ezek közül a tárgyak közül azért szerintem némelyik nem kevés „háttérmunka” után kerülhetett ide. Nem raktam fel képet végül az intarziás zongoráról, amit az út közepén láttam, de nem az volt az egyetlen ilyen csoda, amire kíváncsi lennék, hogyan kerülhetett oda. A piacot mindkét végén rendőr és biztonsági emberek őrzik, azért, hogy ha valaki nem fizette volna ki a helypénzt, azt eltávolítsák. Egyébként a szervezettség más szempontból hihetetlen. Az árusok reggelenként három sorban állhatnak fel, az első sor reggel hattól pakolhat ki, a második héttől, a harmadik nyolctól 8:50-ig, mert kilenckor nyit a piac. Mindenkinek, aki befizette a helypénzt, meghatározott helye van a sorokon belül, és meghatározott időben kell érkeznie, illetve előre kell jeleznie, hány méter helyre van szüksége. Amellett, hogy ez ilyen egyszerű, azért az otthoni helyzetre emlékeztet, hogy az adóhatóság itt is gyakran zaklatja az árusokat. Emiatt sokan nem is engedték fényképezni magukat, bármennyire turista is az ember. Sok turista jár ide egyébként, ez a piac Frankfurt fontos látványosságai közé tartozik, egyik héten a belvárosban, a Majna parton, a másikon a város keleti végében.

Ócskapiac - képek

Schillerstrasse

Ez a piac is a belváros közepében van. A Konstablerwache mellett a másik fontos központ és metróállomás, a közelben lévő, a helyi „Váci utca” közepén álló Hauptwache. Innen indul a Schillerstrasse a piaccal. Itt már pénteken a közelgő hétvégét ünneplik szabadtéri zenével. Nem is igazi piac ez, inkább csak büfék, kávézók, és vásári különlegességek sora. Azért, a biztonság kedvéért van pár zöldséges pult is, ahol igazán mindenből a legszebbet kaphatja a vásárló. A zöldségesek között felismertem azt is, akivel a Bergerstrassén beszélgettem. Úgy látszik, van, aki ide, mások meg a Südbahnhofhoz mennek pénteken. Volt másoknál szokás szerint krumpli, tojás, és a hozzá tartozó tyúkok is darabolva, tészta, spárga és eper, de még hatalmas friss articsókák is egyenest Olaszországból. Ezeknek az árát darabra állapították meg, jelezve, hogy ezt azért senki se gondolja komolyan. Megláttam még ugyan azt az ékszer és ásványárusnőt, aki már a Bergerstrassén is ott olvasgatott érdeklődés hiányában. Itt úgy tűnik azért kicsivel több vevőre talált. Láttam egy pultot, ahol mindenféle faragott fa tárgyat lehetett kapni, állt mögötte az eladó egy kis műhellyel, és ha valakinek valami extra igénye volt, azt ott helyben meg is faragta, összerakta neki. Igazi kecskesajtos asztal is volt, le is fényképezték a kecskéket, akiktől a sok friss termék származik. Tovább haladva csak úgy sorakoztak egymás mellett a kolbászsütők, bor árusok, akiknél nem csak üvegben lehetett kapni, hanem pohárban is fogyasztották a bort, kávézóvá és grillcsirkéssé alakítható autók, gofri és palacsinta sütők meg édességboltok. Az egyik kávézó mellett egyébként egy külön asztalka volt a különféle teák számára is. Nem is pultok voltak itt tulajdonképpen, hanem mind, mind autók, amiknek az oldala felnyitható és bent helyezkedik el minden, ami a sült és főtt ételek előállításához szükséges.
Ezek között felbukkant egy kisebb autó, hűtőpulttal, amiben a tortától a kolbászon át a sajtig minden volt. Két jóindulatú arcú, középkorú árus állt mögötte, velük elkezdtem beszélgetni.
Azt mondták, hogy ők egy ökológiai farmon élnek, kérdezték, hogy hallottam-e már Rudolf Steinerről, mert ők ott mind antropzófusok (http://hu.wikipedia.org/wiki/Antropozófia). Ez, és a farmon való munka segített egyiküknek leállni a heroinról, mert előtte 20 évig a pályaudvaron élt és drogozott. Nagyon kedvesek voltak, és elmesélték, hogy az ő módszerük a Demeter nevet viseli, illetve tagjai ennek a nemzetközi szervezetnek, melynek lényege a biodinamikus módszer a mezőgazdaságban, ami Rudolf Steiner „Mezőgazdasági Kurzusától” ered, amit Koberwitzben tartott 1924-ben, és azóta kutatással és gyakorlatban fejlesztették tovább. Azt hiszem, ez a társaság állítja elő a legszigorúbban ellenőrzött bio termékeket, a ruháktól a kozmetikumokon át egészen a minden fajta élelmiszerekig. Itt megtalálható róluk minden info: http://www.demeter.net/